Egy biztos, a jól válogatott, megfelelő gondossággal előkészített alapanyagon múlik majdnem minden.

Külön porciózom, mosom, tisztítom a csontokat, a nyesedék húsdarabkákat, melyből az alaplé fő.

Többnyire a harcsa csontját használom, de ez inkább adottság, mert békés halakra már nem igen horgászom, alkalmanként azonban szükség van mentőövre, ilyenkor veszek pontyot a piacon, vagy kunyerálok valamelyik horgász cimborámtól.

A harcsa bőrét nem teszem bele az alaplébe, egyetlen kivétel a fej, melyet nem pucolgatok, nem foglalkozom a forró vizes megoldással, sem a sózással a nyálka eltávolítására, inkább lefagyasztom egy nylonban, majd olvasztásnál a nylon lekapja róla az összes nyálkát, szinte száraz lesz a fej.

Szabad tűzön a hagyma dinsztelését követően egyszerre mindent belepakolászok a bográcsba az őrölt pirospaprikától a csontokig. Egy-egy paradicsom és paprika nem rontja el, majd felöntöm vízzel úgy, hogy azt a későbbiekben már ne kelljen pótolni, tehát belekalkulálom az elfőzésből származó veszteséget.

Otthoni körülmények között, a konyhában a sorrendet némileg meg szoktam változtatni...

Folytatásért kattints ide: //www.hellohal.com/2012/03/halaszle.html#more