Kétéves kényszerpihenőjének lejártával március 07-én máris az edzőteremben találtuk Ungvári Attilát, akit első hivatalos edzésén kaptunk lencsevégre.

A nemzetközi cselgáncsmezőnybe visszatérő sportolót a mögötte álló időszakról és terveiről faggattuk.

Hogy telt ez az elmúlt két év, mivel próbáltad kitölteni az eltiltás idejét?

Az elmúlt két év nagyon hosszú és nehéz időszak volt számomra, az utolsó néhány hónap pedig kifejezetten lassan telt. Amennyire lehetőségeim engedték, igyekeztem fizikálisan szinten tartani és mentálisan is elfoglalni magam. Tavaly szeptemberben kezdte el a Testnevelési Egyeteme testnevelő/edző szakát, ahol jelenleg a második félévet taposom.

Mi volt a legnehezebb az elmúlt két évben?

A legnehezebben talán saját magammal küzdöttem meg. Az elmúlt két éven pozitív és negatív irányban is változott a személyiségem. Általában véve én egy nyugodt, higgadt embernek mondhattam magam, ez a két év azonban nagyon megkeményített. Rendszeresek voltak a hangulatingadozásaim, türelmetlen is voltam, és dühömet többször másokon töltöttem ki, amiért ezúton is elnézést kérek. Másrészről viszont megtanultam értékelni a kisebb dolgokat, nem csak a sikernek örülni és felállni a nehéz helyzetekből.

Mit gondolsz, mennyi időre lesz szükséged, hogy újra a régi formádba kerülj?

Remélem ez is olyan, mint a biciklizés és nem lehet elfelejteni. Sajnos azt a rengeteg kihagyott versenyt és edzőtábort nem lehet elfelejteni, vagy pótolni, de bízom benne, hogy minél hamarabb visszarázódom majd a régi formába, hogy augusztusi rio-i világbajnokságon már ne okozzak csalódást a közönségnek.

Mi lesz most a legközelebbi megmérettetésed?

Jövő hétvégén uruguayiba utazok egy Világkupa-versenyre, amit egy edzőtábor követ majd, azt követően pedig Törökországban lépek tatamira a budapesti Eb előtt.

Attila végül még háláját és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik az elmúlt két évben segítették, támogatták őt. A szponzorok, a család, a bárátok és nem utolsó sorban az edző támogatása sokat jelentett Attila számára.