ÚJPESTTŐL A NYUGATIIG+… címmel graffitiket ábrázoló fotókiállítás nyílt a gimnázium dísztermében. A kiállítást Fabó Katalin fotóművész férje nyitotta meg, aki rögtön az elején leszögezte, hogy a foglalkozása villamosmérnök, ennélfogva nem várható el tőle tárgyilagos és hozzáértő vélemény. Azt is mondta, hogy ő a graffitikat leginkább rongálásnak és oda nem illőnek tartja. Mégis amikor a felesége fotóiról beszélt, tisztelettel és csodálattal emlegette azokat a fiatal művészeket, akik ezeket alkották. Kijelentette, hogy bár ezek a munkák nem mindig a legalkalmasabb helyen és időpontban keletkeznek, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett a mérhetetlen kreativitás és mély érzelmi világ mellett, ami ezeket a műalkotásokat jellemzi.

A képeket nézve az embernek akaratlanul is eszébe jut, hogy hányszor sétálhatott el ilyen remekművek mellett, elfordítva tekintetét az elvadult bokrok mögött megbúvó művészetről. Sokszor nem is gondolunk bele, hogy egy ilyen „falfirka” megalkotásában mennyi munka van. A művészek általában éjjel dolgoznak, pusztán lámpafénynél, gyakran veszélyes vagy elhagyatott területeken, nem is beszélve arról, hogy mindig résen kell lenniük. Az is téves feltételezés – szögezte le Fabó László – hogy a művészek között nincsenek íratlan szabályok. Ha alaposabban belegondolunk, egy-egy nagyobb horderejű „falfestményre” ritkán festenek rá mások, tiszteletben tartják egymás műveit. Graffitikat általában nem lehet látni csak elhagyott és lepukkant épületek oldalán, – a kiállításon látható művek többsége a vasúti sínek mentén található – a sebtében felfirkantott, egyszerű és meglehetősen közönséges szavakat pedig „tag”-nak hívják, nem tekintik graffitinak.

A kiállítás ismeretében az ember máshogy tekint erre az új és formabontó önkifejezési módra. Jobban belegondolva minden korszaknak megvolt a saját polgárpukkasztó művészeti ága és a sok ellenkezés ellenére az idő mindig igazolta a művészek találékonyságát és kreativitását, ami egy kicsit előrébb mozdította a társadalmat. Legközelebb, az utcán járva álljunk meg egy pillanatra és nézzünk körül, mert a művészet körülvesz minket, csak meg kell tanulnunk befogadni. Talán egy nap a graffitik életünk részeivé és utcáink díszeivé válhatnak majd.

szöveg: Waltner Blanka 10.d
fotó:Petneházy Gergő 11.a