2014. november 4-én fél pályás útlezárásra kell számítani a Református Nagytemplom előtti útszakaszon.

A Szabadság tér arculata talán senki ceglédinek sem közömbös. A fák világát és bajait értő ember időutazást kénytelen tenni. Próbáljunk 40 évet visszarepülni a múltba: szovjet katonasírok az emlékmű alatt – nem is egy, hanem két obeliszkkel, úttörők zászlócskák lobogtatása a FIN napokon a Kossuth-szobornál, majd a sokat oktalanul támadott balkáni gerle irtás. Sok évvel később a Szabadság napi öröm étkezés a szovjet csapatok kivonulása után… a fákkal viszont nem történt semmi.

Egyszer csak bátortalan rendezési munkálatok indultak, ami elakadt és nem hozta meg a kívánt eredményt. Újabb évek, újabb taapasztalatok: ez így nem maradhat. Közben a babonás pártos néphit is erősödött, hogy ha hozzányúlnak a fákhoz, veszíteni lehet a választásokon. Nos, a fák nem politikai indikátorok, de finnyásak, mert szeretik az ápoltságot és főleg a fényt. Mert ha – akár önmaguk árnyékától is bajba kerülnek, száradni fognak az ágaik. Azt teszik most is. Mint a rossz minőségű munkára szokás mondani: a kevesebb, az több! Fából is, a fák árnyadó hatásából is…

Többszöri bejárás után eljött a tér fái megújításának ideje! Két ostorfa siheder korban van, átültetésre alkalmas, de 17 db égigérő példány kivágásra fog kerülni. Nincs mentség a japánakácokra sem, évről-évre felnyomják az aszfaltot, a terméshüvelyek sikossá teszik a járdát és el is járt felettük az „esztétikus idő”. Látszólag kegyetlen verdikt, de amit 40 éve folyton halasztottak, mára összegyűlt. NEM HALASZTHATÓ! További fák sorsa is véget ér: kisebb és jelentéktelen példányoké, a két platán és egyebek sem maradhatnak meg. Rövid 2-3 éves várakozás után a tér lombsátra visszanyeri árnyékoló képességét. A türelmetlenkedésre előre válasz: a Rákóczi úti ostorfák középerős visszaifjítása és mostani árnyadása. Volt indoka nagy félelemnek?

ESDÉ
fotó: Kisfaludi István