Sérüléséből visszatérve, de még nem teljesen egészségesen nyerte meg a tavalyi világbajnokság helyszínén, Üzbegisztánban rendezett Grand Slam-versenyt Ungvári Attila, ráadásul a döntőben azt az osztrák ellenfelét győzte le, aki a vb-n megállította. A Nemzeti Sport cikke.

- Érezte, hogy sérüléséből visszatérve rögtön aranyérmet nyerhet a taskenti Grand Slam-versenyen?

- Nem, egyáltalán nem. Azt sem tudom, hogyan csináltam meg - mondta a Nemzeti Sportnak Ungvári Attila, a taskenti Grand Slam-verseny 81 kilogrammos súlycsoportjának aranyérmese, aki ötszáz olimpiai kvalifikációs ponttal gazdagodott. - Természetesen nem arra gondolok, hogy magán a versenyen azt sem tudtam, mit csinálok, csak úgy indultam Üzbegisztánba, hogy talán egy-két kört megyek. Már egy győztes meccsel elégedett lettem volna, hiszen az év eleji edzőtáborban megsérült a vállam, ami még mostanra sem gyógyult meg teljesen. Azután pedig alighogy elkezdtem edzeni, elkaptam egy vírust, és mire kilábaltam belőle, ledobtam magamról öt kilót. Úgy éreztem, legyengültem, és ezek után kezdtem a felkészülést a versenyre. Az első két küzdelmemen látszott, hogy nincs még szőnyegbiztonságom, de a harmadik és a negyedik párharcban már magabiztosabb voltam, meccsről meccsre kerültem egyre jobb formába.

- Mi az, aminek köszönhetően mégis elsőként végzett?

- Mentálisan jól felkészültem. Az egész nap folyamán arra tudtam összpontosítani, ami fontos volt. Aki látott, tudja, a szombatinál azért tudok jobban is judózni. Hiába éreztem, hogy a karjaim és a lábaim nehezek, nem úgy mozgok, ahogy szeretnék, a fejem tiszta maradt, és arra figyeltem, ne csináljak hülyeséget. Szerintem ez volt a kulcsa a győzelemnek. A harmadik meccsen jó taktikát választottam, tudtam, hogy az üzbég Muszo Szobirov nekem ugrik, ellene igyekeztem kicsit húzni az időt és fárasztani, mert gondoltam, hogy a harc elején diktált iramot nem bírja végig. Így is lett, szinte magát dobta meg a végén, én csak egy kicsit rásegítettem.

BŐVEBBEN A NEMZETI SPORT OLDALÁN