Nincs még egy olyan ünnep melyre annyit készülnénk, mint a karácsonyra. A legtöbben már hetekkel szentesete előtt elkezdik az előkészületeket, ami nem csoda, hiszen az üzletek évről évre azon versengenek, hogy kinél jelenik meg hamarabb az ünnepi dekoráció. A szaloncukrot például idén egyes üzletek már októberben elkezdték árulni, a mikulás pedig a szinte a húsvéti nyúl váltófutáraként érkezett meg a boltok polcaira. Ha így haladunk talán az sem kizárt, hogy jövőre kézen fogva jönnek majd.

A hivatalos visszaszámlálás az adventi időszakkal veszi kezdetét. És az ünnepi nagydömpingből az üzletek és a médiák is jócskán kiveszik részüket. Karácsonyi zene, ünnepi fények és ”vásárolj még, költsél pénzt” hangulat ameddig a szem ellát. Sokan késztetést éreznek arra, hogy megfeleljenek bizonyos külső elvárásoknak és ilyen esetekben az akarat sokszor erősebbnek bizonyul a józanésznél.

Ez a légkör nem kis feszültséget ébreszt, hiszen sajnos csak nagyon kevesen tudnak „nagykarácsonyt” tartani.

Az aranyvasárnap küszöbén ezek a feszültségek egyre inkább kezdenek kicsúcsosodni , ami sok esetben az ünnepre is rányomja a bélyegét. Ilyen erős impulzusok és ellenérzések közepette nehéz azokra az érzésekre koncentrálni, amikről a karácsony valóban szól, az összetartozás, a család, a találkozás öröme. Mindenhonnan azt sulykolják belénk, hogy csak akkor lehet teljes és boldog az ünnep, ha minél több ajándékot teszünk a fa alá, és ameddig egyes tv reklámok is azt hirdetik, hogy „a fa alatt dől el a karácsony”, addig nem igazán számíthatunk gyökeres változásra.

Akárhogy is nézzük, az ünnepnek ára van, méghozzá nem is kevés, legalább is azok számára, akik ebben hisznek, de azt, hogy nekünk mi a fontos, vagy, hogy nekünk mit jelent a karácsony, azt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Én azt javaslom, hogy idén próbáljon meg mindenki saját magának megfelelni és az így kapott jó érzést másokkal is megosztani.

FirKata