A jubileumi összejövetel az 1957-es évfolyam VI.A osztályát hívta vissza a kedves emlékeket őrző alma máter falai közé.

A középiskolás évek minden ember életében meghatározó élménynek számítanak. Ha csak visszagondolunk saját kamaszkorunkra, a középiskolás évekre, bizonyára egy hatalmas sóhaj mögött a mosoly halvány jeleit is felfedezzük arcunk apró barázdái között. Eszünkbe jutnak nagy barátságok az első szerelem, a meggondolatlan csínytevések és nem utolsó sorban a vizsgákra való lázas készülődések. El sem hisszük, hogy ez a rövid, de tartalmas négy év milyen nagy hatással lehet (és van) életünk további menetére.

1957-1961, a Ceglédi Kossuth Gimnázium VI. A osztályának egykori növendékeit ez a négy év hívja vissza időről-időre régi iskolájukba. Ha a gimnázium falai mesélni tudnának biztosan erről az osztályról is lenne néhány, mára már feledésbe merült története, melyeket a mostani találkozó alkalmával is megpróbálták feleleveníteni.

A 32 főből álló fiú osztály fele a környező településekről járt be a gimnáziumba, ennek ellenére azonban az elejétől fogva nagyon összetartó osztályközösséget képviseltek. A kor sajátosságaként a Váci Cementgyárban eltöltött építőtábor kalandos emlékei pedig még szorosabbra fűzték az addig kialakult barátságokat. Osztályfőnökükkel, Dr. Márkus Artúrral - aki az idei osztálytalálkozón sajnos már nem tudott részt venni – is közeli kapcsolatot ápoltak, mind az iskolás, mind pedig az azt követő években.

Az egykori osztály több ismert taggal is büszkélkedhet. Az ’57-es évfolyam VI. A osztályának tanulója volt többek között a már több könyvet is megjelentető Koltói Ádám, nyelvész, aki jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar nyelvi tanszékének docense, valamint Plutzer Ferenc, sikeres környékbeli vállalkozó. Az évfolyam sajátossága még, hogy az iskolai túljelentkezés miatt ebben az évben indítottak először az a,b,c és „d” osztály mellett egy „e” osztályt is.

Mint mindig, az idei találkozó első állomásának is a gimnázium egyik ismerős terme adott helyet, ahol emlékidéző környezetben meséltek magukról a mára már több unokával is büszkélkedő diákok. Reál osztály ellenére igencsak muzikális csapatot alkotnak. Minden találkozó elengedhetetlen része a közös zenélés, éneklés, ami a jó hangulaton túl kellemes emlékeket idéz. A rendszeres találkozók alkalmával összeismerkedett feleségek is már közös ismerősökként üdvözték egymást.

Az iskolai látogatást követően szomorú kötelességüknek eleget téve, osztályfőnökük sírjára minden évben közösen visznek friss virágot. Sajnos többen nem lehetnek már köztünk, az egykori 32 fős osztályból már csak 20-an tudtak eljönni az idei találkozóra. Ennek ellenére emléküket évről-évre visszaidézik és nem lesz ez másként jövőre sem, amikor az ’57-es évfolyam 51. érettségi találkozójára gyűlik majd össze.