A Simor András vezette jegybank is felelős lehet azért, hogy kamatemeléssel riasztották el az adósokat a devizahitelek forintosításától a bankok – mondta el portálunknak Boros Imre. A közgazdász hozzátette: a pénzintézetek most is ragaszkodnak extraprofitjukhoz. A jövőben az állami, vagy legalábbis magyar többségi tulajdonú bankrendszer jelenthet megoldást.

Mint ismert, a kormány nemrég felszólította a bankokat arra, hogy november 1-jéig módosítsák úgy a devizahitel-szerződéseiket, hogy ne csak az adósok viseljék az árfolyamkülönbségből adódó veszteségeket és a kockázatokat. A bankok – együttműködési szándékuk hangoztatása mellett – a mai napig nem ismerik el felelősségüket abban, hogy a nyakló nélküli hitelezések miatt idáig fajult az ország helyzete. „Márpedig valamit kezdeni kell ezzel a hatalmas eladósodott devizahiteles tömeggel – mondta Boros Imre –, ami nagyon nehéz lesz így, hogy a bankok szinte teljesen külföldi kézben vannak.”

A pénzintézetek élesen ágálnak egy újabb végtörlesztés és minden olyan megoldás ellen, amelyben nekik is anyagi áldozatokat kéne hozniuk. A legkisebb engedmény kicsikarása is a kormány komoly erőfeszítéseibe került, miközben olyan, a médiában hangoztatott toposzokkal is meg kellett küzdenie mint hogy a tavalyi végtörlesztés „csak a gazdagoknak kedvezett”.

Végtörlesztés csak módosoknak?

2011–2012 telén 170ezer adós választotta akormány által felajánlott végtörlesztés lehetőségét. Ők egy összegben fizették vissza devizahitelüket abankoknak, a kormány által előírt, az aktuálisnál sokkal kedvezőbb árfolyamon, amely közelített a hitel felvételekor érvényes vételárakhoz – derült ki aPSZÁF tavaly márciusi jelentéséből. Ez a frankhitelesek esetében például az akkori 235forintos frankárfolyam helyett 180forintosat jelentett, akülönbözetet pedig a bankok állták.

Elméletileg fennállt a lehetősége annak is, hogy ha valakinek nem állt a rendelkezésére az egyösszegű visszafizetéshez szükséges pénz, akkor az árfolyamkockázatoktól mentes forinthitelt válassza. A felügyeleti szerv jelentéséből azonban kitűnik, hogy a végtörlesztéskor visszafizetett devizahitelek csupán egyharmadát finanszírozták forinthitelekből az adósok, kétharmadának visszafizetését saját forrásokból –megtakarításból vagy vagyontárgyaik, ingatlanjuk eladásából– fedezték. Így látszólag igaza volt azoknak a kritikusoknak, akik szerint a végtörlesztés lehetőségével főleg a „módosabbak” éltek.

Adósmentés helyett kamatemelés

Az, hogy ez így alakult, nem a végtörlesztési koncepció hibája: a bankok keresztbe feküdtek a végtörlesztésnek azzal, hogy jócskán ( 2010. októberről 2011. januárra átlagosan 10-ről 12,5százalékra) megemelték a forinthitelek kamatait, ezzel távol tartották az embereket attól, hogy devizahitelüket kedvezőbb, rögzített árfolyamon forinthitelekre cseréljék, – mondta Boros – vagy ha az adósok mégis a forintosítást választották, akkor a megugrott kamatok miatt jóval magasabb törlesztőrészletet kellett bevállalniuk, és így maradt meg a bankok extraprofitja.

A jegybank szerepe

Ebben segítségére volt a bankoknak az, hogy az MNB folyamatosan módosította az alapkamatát. 2008 őszétől a Simor András vezette jegybank tendenciózusan csökkentette az alapkamatot: 11,5százalékról a 2010. áprilisi kormányváltásig egészen 5,25százalékra; ezzel sokkal olcsóbbá váltak a forinthitelek.

Az új kormány már hatalomra kerülése után jelezte: meg fogja menteni a devizahiteleseket, és a következő hónapok tárgyalásai során előkerült a végtörlesztés és az árfolyamgát ötlete is. A jegybank akkori alelnöke, Király Júlia 2010 októberében óva intette a kormányt attól, hogy megsegítse a devizahiteleseket, mert az „veszélyeztetné a piac működését”. Rogán Antal, a gazdasági bizottság elnöke azonban alig egy hétre rá bejelentette, hogy a kormány nem lép vissza tervétől, év végétől pedig jön a végtörlesztés.

Simorékat a külföldi bankok rángatták?

Simorék ekkor novembertől fokozatosan elkezdték megemelni a forint alapkamatát, ezzel is egyre drágábbá téve a forinthiteleket, amelyekkel a devizaadósok a végtörlesztés során kiválthatták volna devizahiteleiket. 2010. november 30-ától gyakorlatilag egy év alatt 5,25-ről 7százalékra emelte a jegybank az alapkamatot. A különbség 1,75 százalék, összevetve nem áll messze attól a 2,5 százaléktól, amennyivel a bankok. Igaz, rövidebb – mintegy 4-5 hónapnyi idő alatt – drágították a forinthiteleket.

A fentiek fényében nem zárható ki, hogy az akkori Magyar Nemzeti Bankot – Boros kifejezésével élve – a külföldi bankok „rángatták”, saját érdekeik szerint módosítgatva a forint alapkamatát, ezzel mintegy rásegítve a pénzintézetek kamatemeléseire. Így a devizahitelesek jelentős része nem tudta vagy nem merte forintosítani külföldi pénznemben fennálló tartozását, vagy ha mégis megtette, a megemelt kamatok miatt így is a bankokat gazdagította. A pénzintézetek így kompenzálták magukat azokért a veszteségekért, amelyek állításuk szerint a végtörlesztés nyomott árfolyama miatt érte őket.

A bankok vesztesége

260milliárd forint veszteséget szenvedett a bankszektor a végtörlesztés miatt – olvasható továbbá a PSZÁF-jelentésben. Ennyivel járultak hozzá a pénzintézetek az 5600milliárd forintnyi devizahitelben fuldokló lakosság kimentéséhez – ez még mindig jóval kevesebb, mint amekkora mentőcsomagban részesültek a Gyurcsány-kormány alatt, és nem is mérhető ahhoz a 60-70 milliárdos extra bevételhez, amelyet a nemzeti bank tanulmánya szerint évről évre zsebre vágtak.

Mint ismert, a végtörlesztés előtt a bankok összeomlással és 650milliárdos veszteséggel kürtölték tele a sajtót, sőt az Alkotmánybíróságnál és Brüsszelben is kilincseltek azért, hogy megakadályozzák a kormány adósmentését.

Boros szerint semmilyen veszteségről nem beszélhetünk: a magyarországi pénzintézetekből –amelyek csupán leánybankok– az itt szerzett többletbevételeket külföldi anyabankjaik különböző trükkökkel kiszivattyúzták, így az itteniek veszteséget mutathattak ki. Ennek konszolidálását pedig az adófizetők pénzéből, vagy azok terhére felvett kölcsönökből követelték a magyar államtól. Az árfolyamgát –akár a korábbi, akár a most tervezett – egy eszköze ennek a konszolidálásnak Boros szerint, hiszen az árfolyamkülönbségek egy részét az állam vállalja fel.

Devizát nem látott devizahitelek

A „svájci frank alapú hitelek” egy része sosem találkozott az alpesi devizával – mondta a közgazdász. Az adós forintban kapott kölcsön és forintban törlesztett, ami látszólag viszont devizaként viselkedett, azaz a pénzintézetek újabb bőrt tudtak lehúzni az ügyfélről a kamatokon és kezelési költségeken felül úgy, hogy az átváltási költségekre és később a frank árfolyamának megugrására hivatkoztak.

A bankok még a bedőlt hitelek után sem könyvelhettek el veszteséget, mert a nemfizető adósok miatt kiesett bevételeiket a kamatok további emelésével pótolták – mondta Boros – azaz a fizetőképes ügyfelek állták a cehhet azok után is, akik anyagilag már belerokkantak az emelkedő törlesztőrészletekbe.

Nem veszteség, csak kevesebb extraprofit

Amikor a kormány meghirdette a végtörlesztést, a bankok a rögzített, kedvezőbb árfolyamokon történt átváltások miatt sem szenvedtek veszteséget, csupán az amúgy behatárolhatatlan mennyiségű extra nyereségeiket nyeste vissza az intézkedés. Hiszen magukat a kamatokat is hasraütés-szerűen határozták meg – mondta a szakértő – különben elképzelhetetlen lett volna, hogy miközben a svájci frank alapkamata csökkent, a magyar frankhitelek kamatait mégis emelték a pénzintézetek.

Ezalatt a régióban másutt – például a lengyeleknél – legalább ebben a tekintetben következetesebbek voltak a bankok; az is igaz persze, hogy Varsó már 2006-ban, a válság előtt elkezdte megfékezni az ilyen típusú hitelezést, míg Bajnaiék 2009-ben hozták az első korlátozásokat, amikor már senki sem akart devizában kölcsönt felvenni.

Ilyen máshol nincsen

Egyik uniós tagországban sincs ekkora arányban külföldi kézben a bankrendszer, mint nálunk – mutatott rá a probléma gyökerére Boros – beleértve a jegybankot, amely 25 éven át szintén idegen érdekeket szolgált ki. Ezért van az is, hogy a pénzintézetek nem hiteleznek a magyar vállalkozásoknak, csak a multiknak, és emellett rászálltak a lakosságra, amivel hihetetlen mennyiségű haszonra tettek szert.

A bankok nem szenvedtek veszteséget – ismételte a szakértő – tehát az államnak semmilyen módon nem kéne őket kárpótolnia, vagy állami pénzt hozzátennie például az árfolyamgáthoz. Frontálisan viszont nagyon veszélyes szembemenni egy ekkora rendszerrel, többek között azért is, mert a pénzintézetek újra ránk szabadíthatják a sajtó haragját. Ezért Boros szerint a bankhatalom letörése helyett az állampolgárok védelmére kellene koncentrálni.

Jó ötletnek tartja a közgazdász a kormány által tervezett magáncsőd bevezetését, ami Európa jó részén már sikerrel működik. Azaz a család fenntartásához – például a gyermekek ellátásához – szükséges költségek elsőbbséget élveznének a bankok követeléseivel szemben. A másik megoldás kézenfekvő: meg kell törni a külföldi bankok egyeduralmát Magyarországon.

Egy állami bank részben megoldás lehet

Ha sikerült kimászni a devizahitelek kulimászából, egy állami tulajdonú bank a jövőben segíthet elkerülni a hasonló katasztrófákat – mondta a közgazdász. De átfogóan kellene gondolkodni az otthonfinanszírozásról: az állami bank mellett a korábbi gyakorlatnak megfelelően a munkaadók is nyújthatnának kamatmentes kölcsönöket a munkavállalóknak, vagy akár a jegybank is kínálhat hasonló lehetőségeket. Nem szabad elhinni, hogy nem lehet megcsinálni – mondta a szakember. A végtörlesztésbe sem rokkant bele a bankrendszer, és a jegybank is tud olcsó forrásokat szerezni, ha akar.

Az állami bank – akár a takarékszövetkezetek összehangolásával – megvalósítható, és jó elképzelés a közgazdász szerint, bár a takarékszövetkezetek eléggé széttagoltak, és az egységesítéshez figyelembe kell venni az érintettek érzékenységét is. Az orvosnak az injekció beadása előtt meg kell győznie a beteget arról, hogy nem bántani, hanem meggyógyítani akarja – foglalta össze Boros.

Magyar bankok kellenek

Öt-hat olyan pénzintézetet kell megszerezni vagy felállítani, amely tőzsdeképes, és kiszorítani vele a külföldieket – a közgazdász az állami bank mellett ezt tartja hosszú távú megoldásnak. Ez egybevág azzal a kormányzati törekvéssel, amelyről legutóbb júliusban beszélt Orbán Viktor; a miniszterelnök kijelentette: a bankok legalább 50százalékának magyar kézbe kell kerülnie Magyarországon, hozzátéve, hogy emiatt belpolitikai csata mellett nemzetközi küzdelemre is fel kell készülni.

Boros szerint sem lesz egyszerű ennek megvalósítása, hiszen a koncon „nem csak az oroszlánok marakodnak, hanem a háttérben ott a sakál és a hiéna is” – fogalmazott a közgazdász – és ezek jelentős orgánumokat tudnak a szolgálatukba állítani a médiában – ahogy tették eddig is.