A Kolibri Színház rendszerint olyan hétköznapi tabutémákra építi produkcióit, amelyek célja a tizenéves korosztályba tartozó fiatalok érdeklődésének megragadása. Közvetlensége és leegyszerűsített díszletei sajátos hangulatot teremtenek. Az előadást követő drámapedagógiai foglalkozások pedig lehetőséget nyújtanak a fiataloknak az adott helyzet átértékelésére, a szereplők fejébe látni, vagy saját képzelőerejük szerint folytatni a történetet. A diákok aktivitását elősegíti, hogy az ismerős, megszokott közegükben, a tantermekben zajlik az előadás, ezért bátran részt vesznek ezeken a foglalkozásokon és ki merik nyilvánítani a saját véleményüket a darabbal kapcsolatban.

A Helló, náci! a rasszizmus kérdéseit boncolgatja, szerzője ismeretlen. Az előadást 2012. november 13-án 11-kor és 15 órakor láthattuk a Ceglédi Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolában. A díszlet mindössze egy asztalból, két székből, két bilincsből és egy képzeletbeli falból áll, ami különös, szinte félelmetes atmoszférát teremt az egyébként teljesen átlagos osztályteremben. A diákoktól karnyújtásnyira játszódó előadásban két jelentősen eltérő nézeteket valló fiatal kerül előzetesbe, akiket egy rendőr zár közös cellába: a szegényes öltözködésű, visszafogott lengyel vendégmunkás és az fiatalabb, neonáci társaságba tartozó, nagyszájú nemzetvédő. A három szélsőséges jellemvonással rendelkező karakter és a darabban levő szimbólumok tökéletesen mutatják be az érdekek mentén működő, önző világot. A bilincsek jelképezik az alárendeltséget, az asztal pedig a rendet és a hatalmat, mert valahányszor elmozdul, az őr mindig visszahelyezi eredeti állapotába. A szűk térnek köszönhetően elkerülhetetlen a két rab konfliktusa, amit az őket összezáró rendőr időről-időre újra kiélez: kiviszi az egyik széket, információkat hoz nekik, de nem tud és nem is akar közöttük fegyelmet tartani. A két fiatal azonban az idő előrehaladtával kezd kifogyni az ellenséges szavakból, és felismerik egymásban embertársukat, közös témákat találnak, szinte véletlenül teljesen hétköznapi beszélgetésekbe kezdenek és ekkor képesek lesznek átlépni a börtöncella falait. A darab végén fellépő tragikus csavarnak köszönhetően válik nyitottá a szereplők további sorsa, aminek ezután csak a diákok képzelőereje szabhat határt.

Az előadás végül teljes mértékben célba talál. Hogyan válik egy határozott rasszista elbizonytalanodott „hugyoskává”? Mit képes feláldozni barátaiért? Mennyi közös vonás lehet két, elsőre teljesen különbözőnek vélt emberben és hogyan tudják levetkőzni kölcsönös gyűlöletüket? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása a diákok feladata, akik csoportokra osztva nyilvánítják ki véleményüket és jellemzik a szereplőket a melléjük ültetett színészek segítségével. Lehetőségük adódik a történet folytatására és a szereplők-, vagy akár új, általuk kitalált figurák eljátszására is.

A Kolibri Színház kiemelkedő színészi alakításainak és a közönséggel való kommunikációnak köszönhetően igen jelentős népszerűségnek örvend a diákok körében. Számos, őket érintő mindennapi problémát dolgoz fel, és egyfajta gondolkodó színházként mély benyomást kelt bennük, amire évek múltán is biztosan emlékezni fognak. Iskolánkban már hét előadással jártak, és mindig osztatlan sikert arattak.

Tóth Tímea
fotó: KZ