Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekem sokszor okoz fejtörést napi teendőim mellett, hogy mit főzzek ebédre, vagy, hogy mi legyen éppen a vacsora. Ez a gyakorló háziasszonyok egyik mindennapi problémája, melyre általában a segítség apró szikrájaként a következő válaszok érkeznek; „nekem mindegy” „együnk valami finomat”, de pontos választ csak nagyon ritkán kapunk. Ilyenkor legtöbbször végső elkeseredésünkben vagy a telefonhoz, vagy egy régi, gyorsan elkészíthető, már jól bevált recepthez nyúlunk, ami természetesen nem gond, de hosszú távon egyhangú étrendhez vezethet.

Azt is megfigyeltem, hogy ha étteremben eszek is, általában ugyanazokat a már megszokott ételeket és ízeket rendelem. A standard rántott hús sült krumplival, csirke így-úgy, vagy esetleg hal. Ezek pont azok az ételek, melyeket otthon is elkészítek, és amiket otthon is eszem. Lehet azon az étlapon szinte bármi, a báránytól a kagylóig, ha étteremben eszem (és ezzel szerintem nem vagyok egyedül) inkább biztosra megyek és csak nagyon ritkán és félve próbálok ki valami újat.

Megelégelve, és eltelve a pörkölt, csirke, tészta soha véget nem érő íz kombinációitól, elhatároztam, hogy igen is „kockáztatok”. A következő adandó alkalommal, amikor az egyik kedvenc helyemen (Monaco Étterem) vacsoráztunk, hosszasan és figyelmesen olvastam végig az étlapot, az után az új (vagy rég elfeledett) íz után kutatva, mellyel letesztelhetem és felcsigázhatom ellustult ízlelőbimbóimat. Néhány perc után megakadt az szemem az étterem új ételajánlatán, melyben kacsából elkészített ételkülönlegességeket kínálnak.

A 40-50 évvel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendő kacsaételek mára kissé háttérbe szorultak. A kacsaételek elkészítése talán valóban nem olyan egyszerű, mint a csirkéé, viszont legalább olyan sok féle módon elkészíthető és a fáradozásunkért cserébe sokkal íz gazdagabb ételt kapunk.

Némi habozás után kiválasztottam egy ízletesen csengő, konfitált kacsacomb sváb öntettel nevű étlelt és kíváncsian vártam a már rég elfeledett ízzel való új találkozást. Várakozásom nem volt hiába, az ételnek már a látványa is választásom sikerességét igazolta, az íze pedig felül is múlta azt. A tányéromon felszolgált étel az ízek és zamatok tökéletes összhangja volt, ami meggyőződésem szerint a jól megválasztott hozzávalóknak köszönhető. A kacsa erőteljes, jellegzetes ízét egyetlen félresikerült fűszerkombináció is leronthatja, de ha megtaláltuk a megfelelő párosítást, nem hibázhatunk. Engem meggyőzött!

Ha eddig csak a kacsazsírral találkoztál gasztronómiai utazásaid során, akkor elérkezett az idő, hogy belekóstolj kicsit ebbe az irányba is!
És még egy jó tanács! Ha kedvet kaptál, add meg a módját és szánj időt az ízek élvezetére! Ezek az ételek nem véletlenül csak helyben fogyaszthatóak. Dobozban feltálalva, felmelegítve már teljesen más hatása lenne, ha viszont már kipróbáltad, rájössz, hogy megéri.

Légy Te is bátor és kóstolj bele az ízekbe!