Általános nézet és sajnos bizonyított tény, hogy a 21. század táplálkozási szokása önpusztító és siralmas.

A mai generáció többségében mikrózott, mirelit és félkész, tápanyagszegény ételeken nő fel. A tipikus junk food (tápanyagban szegény, sóban, cukorban gazdag) ételek gyártói változatos eszközökkel igyekeznek meggyőzni kicsiket és nagyokat egyaránt termékeik vásárlásáról.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint 2015-re a túlsúlyos emberek száma világszerte el fogja érni a 2,3 milliárdot, ami nem kis növekedés lenne a 2005-ben becsült 1,6 milliárdhoz képest.

A legszomorúbb, hogy a gyerekek egyre nagyobb számban tartoznak bele ebbe a halmazba, már fiatalkorban növelve a kettestípusú cukorbetegség, az érrendszeri problémák és a rák megjelenésének kockázatát. És ezen arányok alól Magyarország sem kivétel. Az elmúlt húsz évben itthon is minden korcsoportban megháromszorozódott az elhízott gyerekek száma.

Ez miatt sokak az élelmiszergyártókat és a termékeiket sulykoló médiát okolják, az ő felelősségük azonban csak részben igazolható. A felnövekvő generáció étkezési szokásaiért legalább annyira felelősek a szülők, akik a tányérra teszik az ételt. A gyermekek, csak úgy, mint sok minden másban, ebben is szüleik példáját követik.

A sokszor a szülők lelkiismeretére is ható reklámok sokakkal képes elhitetni, hogy a javarészt cukrozott, szénhidrátban gazdag ételek hozzájárulnak gyermekeik fejlődéséhez.A szülő jót akar a gyerekének, ezért azt az édességet vásárolja, amelyben a reklám szerint több a kalcium, vagy amelyik „egynegyed rész” tejből készült, értékes „gabonákat” (magyarul lisztet) tartalmaz, satöbbi.

Kutatások igazolták, hogy korunk elhízásjárványának fő okozója nem a mozgáshiány, hanem sokkal inkább a túlzott kalória bevitel.

A Mental Health Foundation által készített tanulmány szerint az elmúlt ötven évben alapjaiban változtak meg táplálkozási szokásaink és táplálékaink, a megváltozott élelmiszerek hatására pedig felborult szervezetünk évszázadok alatt kialakult, kényes vitamin- és zsírsav-egyensúlya. Mindez bizonyíthatóan negatív hatással van mentális állapotunkra és egészségünkre.

Közismert tény, hogy ma már pusztán élelmiszerekkel igen nehéz fedezni azt a vitamin- és ásványi anyag mennyiséget. Egy átlagos élelmiszerboltban szinte kizárt, hogy vegyszermentes élelmiszerekhez jussunk, a zöldség pedig bizonyosan sokkal több rovarirtó szert, viszont kevesebb napot látott, mint akár még szüleink idejében is.

Nincs még egy olyan hírhedt összetevője táplálékunknak, mint a rettegett és sokak által száműzött ZSÍR. Mondják, hogy elhízunk tőle, hogy számos nyavalyát okoz, és ha felhalmozódik a szervezetben, problémás területeket hoz létre. Időközben azonban azt is tudjuk, hogy mindezek ellenére mindenkinek szüksége van rá, ugyanis a zsír sok létfontosságú funkciót ellát, és véd a betegségektől is. Egyes, még ma is élő népcsoportoknál és bizonyos történelmi korokban a gazdag zsírtartalékok felhalmozása a túlélést, az ínséges idők átvészelését jelentette, és a korabeli szépségideáloknak való megfelelést is jelentették.

Zsírtartalékainkra akkor is rá vagyunk utalva, ha a modern társadalomban már rég nem kell ínséges időszakokat átélnünk. Zsírszöveteink olyan fontos folyamatokat és döntő funkciókat irányítanak szervezetünkben, mint például nőknél a szoptatás, vagy éppen a betegségek elleni védekezés.

Egyes kutatások szerint ahhoz, hogy az emberiség a jövőben is jóllakjon, rövid időn belül változtatunk kell étkezési szokásinkon, ill. a mostani élelmiszer előállítások módján. A kísérleti laboratóriumokban már „főnek” az új ötletek, mint a bioreaktor-kolbász, a tálalásra szánt rovarok, a tenyésztett halak, az emeltes házak tetején termesztett saláták, vagy a gén építőkockákból összeállított rizs.

Ezek a fogások egyelőre még bizarrul hangzanak, de már koránt sincsenek olyan messze, mint azt gondolnánk. Az „egyetek több rovart” például az ENSZ élelmezésügyi szervezetének (FAO) a jelmondata. A sáskák és társaik igen tápláló falatok, ezt én is bizton állíthatom, és nem utolsó sorban nagy mennyiségben állnak rendelkezésünkre.

Egyes felmérések szerint az olyan ún. akvakultúrákból, melyekben tömegében úszkálnak mesterséges körülmények között tenyésztett fogyasztásra szánt halak, 2050-re a világ proteinszükségletének akár 60 %-a is fedezhető. Habár a széles körben elterjedő öko-akvakultúrák egyelőre még a jövő zenéjét hallgatják, mára már az élelmiszeripar legdinamikusabban fejlődő ágazatát képezik.

Sokan úgy gondolják, hogy egy ember nem képes megoldani a globális élelmezés problémáját, és ez részben így is van. Egy ember valóban kevés a gyökeres változáshoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyénnek nincs tennivalója az új „asztali kultúráért”.

Hanyagold a kukát!

A világon megtermelt élelmiszereknek a fele szemétben köt ki, sokuk még azelőtt, hogy a végfelhasználóhoz eljutott volna. Mi európaiak átlagosan évenként 95 kg ételt dobunk a szemétbe. Ezen élelmiszerek többsége indokolatlanul landol a kukákban, sok szemétre szánt étel megmenthető lenne. A száraz zsemlékből, kiflikből például kiváló zsemlemorzsa készíthető. Minden kidobott étel tovább növeli a már így is magas élelmiszerárakat.

Vissza a gyökerekhez!

Nem kifogás, hogy nincs kerted, manapság már az erkélyen, vagy akár az ablakpárkányon is termeszthetsz növényeket, zöldségeket. Aki maga ülteti, gondozza étkét, visszanyeri érzékét az élelmiszerek értéke iránt.

Ne menj messzire!

Aki régió élelmiszert vásárol, az spórol a szállítási költségen és támogatja a helyi gazdaságot.A régió élelmiszerek mellett egyre gyakoribbak a vásárló közösségek is, melyek a közösség erejét felhasználva szerzik be olcsóbban a kiváló minőségű helyi gazdaságok termékeit.

Jó étvágyat!

Ha érdekel a jövő, olvasgasd blogomat, vagy kövess a facebook-on!