Tavaly novemberben jelent meg az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány támogatásával Rostás Tibor művészettörténész Magyarország földjére küldtek című több, mint 200 oldalas kötete, mely 328 illusztrációval, építészeti rajzzal, térképekkel és fotóval mutatja be Villard de Honnecourt, a „titokzatos pikárd” történetét. Róla és művéről kérdeztük a könyv szerzőjét.

– Miért fontos Villard de Honnecourt a művészettörténet számára?
– De Honnecourt a vázlatkönyvéről híres, amelyben rajzok és feljegyzések maradtak fent a gótika törzsterületéről, az 1220-30 körüli időszakból. Ezeken a nagy francia katedrálisok jelennek meg, amelyeknek az építésénél jelen volt a szerző. Főleg a német kutatások korábban úgy tekintettek rá, mint építészre, aki egy páholyban, építőműhelyben használatos technikákat rajzol le és ad tovább az utódoknak. Újabban — ezen a legutóbbi 30-35 évet kell érteni — elsősorban a franciák, de az angol és amerikai szakemberek is, a vázlatkönyvre úgy tekintenek, mint portfólióra; a rajzokra pedig mint egy outsider érdeklődő rajzaira, netán egy pikárdiai érdeklődő klerikus rajzaira, melyek segítségével tájékozódik és a konventjének hazaviszi azokat az építészeti innovációkat, amelyek alapján ez a konvent megújíthatná az épületeit.
Folytatás…