Az ENSZ-közgyűlés 1999. december 17-én foglalta határozatba ezt a nemzetközi napot, amelyet a nők ügyeivel foglalkozó aktivisták 1981 óta tartanak számon. Akkor a latin-amerikai és karibi nők első találkozóján hirdették meg annak emlékére, hogy 1961-ben a Dominikai Köztársaságban a diktatúra brutálisan meggyilkolt három nőaktivistát.

A nők elleni erőszakot az ENSZ a következőképpen határozta meg:

„A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, a házasságon belüli nemi erőszakot ”

A világon minden 18. másodpercben bántalmaznak egy nőt. Az, hogy valahol mi is számít erőszaknak, országonként változó. A szokások, az eltérő szocializációs folyamatok miatt gyakorta maguk a nők sem tudják, hogy áldozatok. Afrikában például a nők fizikai, lelki bántalmazása mindennapos, az elkövetőket nem büntetik. Európában és Amerikában – szeretnénk hinni, hogy a civilizált országokban mindenhol – létezik és egyre nagyobb nyilvánosságot kap a családon belüli erőszak kifejezés, ami azonban már nem csak a fizikai agressziót jelenti.
A testi erőszak csupán a jéghegy csúcsa: nem szabad megfeledkezni az erőszak más formáiról sem: legyen az szóbeli, lelki, szexuális, vagy gazdasági erőszak.


A kampányban részt vevő civil szervezetek, magánszemélyek célja, hogy felkeltsék a nyilvánosság figyelmét, kifejezzék szolidaritásukat az áldozatok iránt és nyomást gyakoroljanak a politikusokra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.