Az amerikai űrkutatási hivatal a mai sajtótájékoztatón számolnak be a néhány éve működésképtelenné vált Upper Atmosphere Research Satellite (UARS) műhold visszatéréséről.

Az UARS műholdat néhány nap híján húsz éve, 1991. szeptember 15-én állította Föld körüli pályára a Discovery űrsikló, ahol tudományos méréseket végzett a Föld atmoszférájáról. Az eredeti tervek szerint a műhold küldetése mindösszesen három évig tartott volna, több műszere azonban még évekig hibátlanul dolgozott. A műhold egészen 2005-ig működőképes marad, ekkor kapcsolták ki végleg, és irányították az addigi, 600 kilométer magasságban húzódó pályájáról a felszínhez közelebbi parkolópályára.

A hatalmas műhold 6 éve közeledik lassan a Föld felé, és a NASA számításai szerint valamikor szeptember végén vagy október elején éri el azt a pontot, amikor a gravitáció elkapja, és az egyre alacsonyabb pályán keringésből zuhanás lesz. Ez egyébként mindennapos eset, az űrszemétre előbb-utóbb ez a sors vár, az UARS azonban túl nagy ahhoz, hogy a légkörben a súrlódás hatására teljesen elégjen.

A NASA kifejezetten az ilyen helyzetek kezelésére kifejlesztett szimulátora, az ORSAT azt jósolja, hogy a műhold a légkörbe való belépés után 150 darabra hullik szét, és ebből 26 túléli a zuhanást. A számítógépes modell szerint 532 kilónyi, több száz kilométeres zuhanás által felgyorsított, a súrlódástól az izzásig felhevült roncs becsapódása várható egy 800 kilométeres átmérőjű területen. A dologban az az igazán kellemetlen, hogy egyelőre nem tudni, hol lesz ez a terület, lehet valahol az óceánon, egy sivatagban, de akár egy sűrűn lakott nagyvárosban is.

„Az a szerencsénk, hogy a bolygó nagy része lakatlan.”
Az űrhivatal közleménye szerint annak ellenére, hogy nem tudják megbecsülni a becsapódás várható helyét, megnyugtatóan kicsi a kockázata annak, hogy az emberi sérüléssel járjon, mivel a Föld felületén a lakatlan terület nagysága sokszorosa a lakotténak. Az űrhivatal mindenesetre folyamatosan figyeli a műhold helyzetét, és napról napra pontosabb adatokat kap a várható pályáról.

A NASA néhány napja adott ki egy tanulmányt arról, hogy az űrszemét lassan, de biztosan kezd kezelhetetlenné válni, és az UARS lezuhanása csak hangsúlyozza a helyzet komolyságát. A következő években várhatóan egyre több hasonló méretű, a nyolcvanas években fellőtt, mára kiöregedett műhold jut majd az UARS sorsára, és zuhan le kontrollálatlanul.

Minden idők legnagyobb lezuhant űrszemete a szovjet (később orosz) Mir űrállomás volt, amit az UARS műholddal ellentétben irányított módon kormányoztak vissza az űrből a légkörbe 2001 márciusában. A 130 tonnás űrállomást Progressz M1-5 rakétákkal navigálták a Csendes-óceán déli része fölé, ahol az Új-Zélandtól Japánig kiadott repülési és hajózási tilalom szorította a minimumra a baleset kockázatát. A becsapódási zónához legközelebbi lakott terület a Fidzsi- szigetek volt, ahol a helyiek és a turisták hangrobbanásokról és tűzcsíkot húzó, izzó meteorok záporáról számoltak be óceán felett.

Hír forrása: index.hu