A feladat adott volt: november 7-én be kellett menni a Parlamentbe eljátszani, hogy politikusok vagyunk: mi sem lehet egyszerűbb ennél?! Aztán rájöttünk, hogy ez azért nem kis feladat, és a vártnál sokkal nagyobb felkészülést igényel. Ezért az Országházból kapott anyagok segítségével Kovács Zoltán tanár úrral már hetekkel előtte megkezdtük délutánonként a munkát.

A felkészülések folyamán kiosztottuk, hogy kik milyen bizottságban fognak szerepelni, és mi lesz a feladatuk. A szerepek kiosztásánál a 12. a osztály tanulói, akik először vettek részt ezen a játékon, nagyon megrettentek, ugyanis minden nagyon új volt, nem tudtuk, hogy melyik szerep milyen felelősséggel jár, és milyen feladat kapcsolódik hozzá.

A 12. b-s lányok rendkívül rátermettek voltak. Szinte harcoltak egymással, hogy ki milyen pozíciót töltsön be, mivel nagy részük tavalyról már rendelkezett tapasztalatokkal a játék menetét illetően. Az előzetesen kiosztott anyagokban az szerepelt, hogy kormánypártként a mobiltelefonok oktatási célú használatáról nyújtottunk be egy törvényjavaslatot. Ez szerintem egy nagyon érdekes téma volt, mivel akár a való életben is megállná a helyét.

Húsz fős pártunk neve Tavaszi Megújulás Szövetség (TMSZ) volt. Előzetesen megpróbáltunk kidolgozni egy taktikát, hogy melyik pártot (vagyis iskolát) milyen érvekkel tudjuk majd meggyőzni a törvényjavaslatunk megszavazásáról. Ez azért is fontos volt, mert mint kormánypárt, mi adtuk a házelnököt, így mi alapból hátrányból indultunk, mert egy szavazattal kevesebbel rendelkeztünk. Tudtuk, hogy a Jövő Nyárért Egyesületet (JNYE) nem kell sokáig győzködnünk, mivel koalíciós partner, de fogalmunk sem volt, hogy vajon a Téli Menedék Fórum (TMF) és az Őszülök Társasága (ŐT) hogyan vélekedik javaslatunkról.

Eljött a nagy nap! Megérkeztünk a helyszínre, ahol átnézték a táskánkat, kabátjainkat, majd egy szigorú ellenőrzés keretében fémdetektoros kapukon sétáltunk át. Miután elfoglaltuk a helyünket a felsőházi ülésteremben, egy rövid eligazításon vettünk részt, ahol kipróbálhattuk a szavazógombok működését. Eztán viszont már élesben ment a játék. A már említett négypárti bizottsági üléseken a képviselő urak és asszonyok megtárgyalták a törvényjavaslatot. Abban a bizottságban, amelyikben én is részt vettem, az egyik osztálytársam és a Téliek pártjából az egyik képviselő asszony között késhegyig menő vita alakult ki. Ez a bizonyos incidens aztán az egész napra rányomta a bélyegét (tisztára, mint a valóságban!). A frakcióülésen kicsit összeszedtük magunkat, és egyeztettük a stratégiánkat a továbbiakra nézve. A félórás szünetben megebédeltünk, és megpróbáltuk befolyásolni a képviselőtársakat, illetve információkat gyűjteni a másik három frakció álláspontjáról. Majd következett a nagy plenáris ülés! A vezérszónoklatok után eléggé elfajult a vita, szinte csak kapkodtam a fejemet az érvek és ellenérvek zuhatagában. Volt egy pont, amikor már úgy éreztem, mintha egy szappanoperát néznék! De minden jó, ha a vége jó, nem nagy többséggel ugyan, de átment a törvényjavaslatunk. Azután következett a sajtótájékoztató, ahol szóvivőink remekül helytálltak. Később pedig még egy rövid körbevezetésre is nyílt lehetőségünk a Parlament épületében.

Azután indultunk haza, és a vonaton kitárgyaltuk a történteket. A Demokráciajátékkal eltöltött nap nagyon élvezetes volt, mivel játékos keretek között tanulhattunk a parlament működéséről.

Takács Ádám, 12. a

További képek a KÉPGALÉRIÁBAN