Az elsüllyeszthetetlennek hitt luxusgőzös 1912. április 14-én este jéghegynek ütközött és alig két és fél óra leforgása alatt a baleset után elnyelték az Atlanti-óceán habjai.

A Titanic száz évvel ezelőtti katasztrófája körül számtalan mítosz és legenda alakult ki, nagy részükről ma már az is nehezen nyomozható ki, hogy az alapjukat túlélők elbeszélései, korabeli, szenzációhajhász újságcikkek, vagy az azóta készült több tucatnyi film és regény valamelyike adja. Érdekes módon a legismertebb sztorik közül azoknak a legkevesebb a valóságtartalmuk, amelyeket mindenki történelmi tényként kezel.

Lássunk ezek közül néhányat:

1. A leggyorsabb

A filmek nyomán vagyunk hajlamosak azt is tényként kezelni, hogy a Titanic sebességrekordot akart dönteni az Atlanti-óceán átvágásával, és ezzel elnyerni a híres Kék szalag díjat, ami a világ mindenkori leggyorsabb utasszállítójának járt több mint száz éven keresztül. Valójában a Titanic sosem próbálkozott ezzel, és esélye sem lett volna rá. A Titanic 18 csomós (33,34 kilométer per órás) átlag és 21 csomós csúcssebessége messze elmaradt az addigi rekordot tartó Mauretania-tól.

Bár az igaz, hogy feszített tempót diktált a kapitány, hogy az amerikai újságok lapzárta előtt beszámolhassanak a Titanic New York-i kikötéséről, de a rekordkísérlet irreális elképzelés lett volna, melyet csupán a katasztrófát követően költött a világsajtó.

2. Felelőtlenség

Közismert legenda, és a hajótársaság elbizakodottságának illusztrációjaként szokták emlegetni, hogy a Titanicon nem volt elég mentőcsónak az utasok és a személyzet számára. Ez valóban igaz: a hajó 20 mentőcsónakjában mindössze 1178 ember számára volt hely, vagyis a fedélzeten tartózkodók nagyjából felének. A Titanicon egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem volt telt ház: az utaslista szerint az első osztályon 324-en, a másodosztályon 284-en, a harmadosztályon pedig 709-en utaztak, holott a hajó kapacitása 1034, 510, és 1022 ember lett volna a három osztályon.

A korabeli brit kereskedelmi kamara szabályozása a 10 ezer tonnánál nagyobb hajók számára 16 darab, összesen 9625 köbláb kapacitású, 900 embernek elegendő mentőcsónakot írt elő, ezt a Titanic bőven túlteljesítette. Ez a szabályozás akkoriban már húsz éve életben volt, és sokan elavultnak tartották – a Titanic 46 ezer tonnája bővel túlmutatott azon, hogy 10 ezernél kelljen meghúzni a legnagyobb hajók kategóriájának határát. Minden jel arra mutatott, hogy hamarosan úgy változnak a biztonsági előírások, hogy a hajó minden egyes utasa számára kell, hogy legyen hely a mentőcsónakokban.

A Titanicot már ezt szem előtt tartva tervezték meg, 68 mentőcsónaknak alakítottak ki rajta helyet. A White Star vezetése azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a szabályzatban megszabottak közelében tartsák a csónakok számát, hogy azok minél kevésbé zavarják a kilátást a hajóról. A hajó legénységének nagy részét egyébként nem képezték ki a mentőcsónakok vízre bocsátására, és egyetlen ilyen gyakorlatot sem tartottak az úton. Rebecca Aldridge 2008-as könyve, a Sinking of the Titanic a hajónapló fennmaradt részleteire hivatkozva azt írja, április 14-re volt kitűzve egy próbariadó, de ezt a kapitány, Edward John Smith utasítására elhalasztották. A hajó másnap hajnalban süllyedt el.

3. Aláfestőzene

A Titanic pusztulásának leghíresebb legendája, hogy a hajó zenekara a fedélzeten kitörő pánik ellenére, az utolsó pillanatig játszott. Ezt több túlélő egymástól független beszámolója is megerősíti (a nyolctagú zenekarnak minden tagja odaveszett a katasztrófában).
Fel-felbukkanó, speciálisan hazai legenda, hogy a halált megvető nyugalmukkal az utasoknak az utolsó pillanatig reményt adó zenészek magyarok voltak. Ez nem igaz, a liverpooli Wallace Hartley vezette zenekar tagjai angolok és skótok voltak, egy francia csellistával és egy belga hegedűssel kiegészülve.

4. Bevált jóslatok

Meghökkentő módon igaz viszont az egyik leghihetetlenebbnek tűnő Titanic-legenda, ami szerint egy regény az egész katasztrófát előre megjósolta. Sőt, valójában három ilyen mű is létezik. Az egyik Thornton Jenkins Hains amerikai regényíró novellája, a The White Ghost of Disaster (a katasztrófa fehér szelleme), ami a The Popular Magazine című bulvárlapban jelent meg, nem sokkal a Titanic indulása előtt. A történet az Atlanti-óceánon jéghegynek ütköző és elsüllyedő óceánjáróról szól, akárcsak Gerhart Hauptmann, német drámaíró regénye, ami egy hónappal a Titanic elsüllyedése előtt készült el, és a James Cameron-féle filmhez hasonlóan tragikus szerelmi történetet kanyarít egy fiktív óceánjáró elsüllyedése köré. Hauptmann egyébként 1912 decemberében irodalmi Nobel-díjat kapott.

A leghíresebb ilyen mű a Haszontalanság, Morgan Robertson 1898-as regénye (a későbbi újrakiadásokban már A Titán roncsa volt a cím). A történet egy Titan nevű óceánjáróról szól, amit a világ legnagyobb hajójaként, és elsüllyeszthetetlenként hirdetnek, és csak az utasok felének van rajta mentőcsónak. Első útján, egy áprilisi éjszakán az Atlanti-óceán északi részén, négyszáz mérföldre Új-Fundland partjaitól jéghegynek ütközik, elsüllyed, és utasainak fele a tengerbe vész – hátborzongatóan pontosan megjósolva a 14 évvel későbbi katasztrófa részleteit.

forrás: index.hu