Az első kétrészes fürdőruhát 1946-ban mutatták be egy párizsi kifutón. Az újszerűnek számító strandviseletet Louis Read, francia mérnök mutatta be. Nevét a Bikini-szigetek atomkísérleteiről kapta, Read ugyanis bízott benne, hogy „találmányával” atomrobbanás szerű hatást ér majd el.

Elmélete beigazolódott. A bemutató igencsak nagy port kavart a kissé prűd, és konzervatív nézeteket valló közönség körében. A kétrészes fürdőruha megjelenése a 20-as, 30-as évek „fürdőzubbonyaihoz” képest valóban nagy áttörésnek számított.

A merésznek számító ruhadarab bemutatását akkoriban egyetlen manöken sem vállalta, így a bikinit végül egy francia sztriptíztáncosnő, Micheline Bernardini mutatott be, aki a fellépést követően több mint 50 ezer szerelmes levelet és számos házassági ajánlatot kapott.

Európa katolikus országai szinte azonnal hadat üzentek a falatnyi fürdőruhának és világszerte több országban is betiltották a bikini viseletét. S bár Hollywood is igyekezett magát távol tartani a megosztó jelenségtől, a sztárok azonban hamar felfedezték annak hírnévnövelő szerepét. Marilyn Monroe, Brigitte Bardot, Ursula Andress és Jayne Mansfield voltak azok, akik elsőként népszerűsítették az idők során egyre kisebbé váló ruhadarabot, amely ezzel végérvényesen elindult világhódító útjára.

Sokan nem tudják, de a kétrészes fürdőruha történelmi szempontból nem volt újdonság. A bikinit már az i.e. 1400-as években viszontláthattuk falfestményeken, ill. görög vázákon ábrázoltak kétrészes fürdőruhát viselő nőket.

A régebbi bikinik a maiakhoz képest még jóval többet takartak a női testből. A fürdőruha a két rész között mindösszesen egy keskeny részt engedett láttatni, az 50-es években az alsó rész még elfedte a köldököt és a melltartó rész is jóval többet takart a mai változatokhoz képest.
A 60-as évek szexuális forradalma aztán alaposan átalakította a fürdőruhadivatot is. A férfiszemek nagy örömére megjelentek a sokat sejtető horgolt és kötött fürdődresszek, a bikinik felsőrésze pedig elkezdett radikálisan zsugorodni, sőt megjelent a monokini is, amely már teljesen számításon kívül hagyta a melltartó viselését. A 70-es évekre a nadrágrész is egyre apróbb lett, majd újabb 10 év elteltével megjelent a tanga, melyet egy Amazonas mentén élő törzsről nevezték el, akik velünk ellentétben nem a napozó- vagy úszószerelésként, hanem népviseletként hordják ezt a ruhadarabot. A tangák fürdőruha-alsórészként és fehérneműként máig is nagyon népszerűek maradtak szerte a világon, sokat mutató viseletük azonban nem mindenki számára előnyös.

A divattal foglalkozók szerint az utóbbi egy-két évben a tanga-őrület lecsillapodni látszik, és a popsiból ismét többet takaró modellek lettek a divatosak. De a ravaszul szabott alsók, a szeszélyesen tekeredő pántok és az egyéb kiegészítők olykor még a tangánál is szexisebb hatást keltenek.

Ugyanakkor a nők körében továbbra is tartják pozícióikat az egyrészes fürdőruhák. Ezek elsősorban a sportoláshoz, mozgáshoz praktikusak, másrészt nem hívják fel a figyelmet a test kevésbé tökéletes domborulataira.

Korunk fürdőruhadivatja már fényévekkel túlszárnyalta feltalálójának talán legmerészebb elképzeléseit is. Ez az aprócska ruhadarab léte során hosszú és igencsak rögös utat járt be, ám azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom ,hogy megérte a sokéves fáradozás. A bikinit azóta is a női egyenjogúság kivívásának legjelentősebb ruhadarabjaként tartják számon.

FirKata