A Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete szerint a gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozó szociális munkások számának minimum ötvenszázalékos növelésére, a mentálhigiénés ellátórendszer megerősítésére és kiterjesztésére, valamint a bérek jelentős emelésére van szükség azért, hogy a szolgálatok valóban minőségi munkát tudjanak végezni.

Súlyos szakemberhiánnyal küzdenek a gyermekjóléti szolgálatok, és ez lehetetlenné teszi a minőségi munkát, hiszen egyetlen szociális munkásra akár negyven-ötven család is juthat. Ahhoz, hogy valóban maximálisan oda tudjanak figyelni egy-egy veszélyeztetett gyermekre, legfeljebb öt-tíz család tartozhatna egy szakemberhez – jelentette ki a Magyar Nemzetnek Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének (Macsgyoe) elnöke. A szakember elmondta: átlagosan naponta két óra jut családlátogatásra, a további időt elviszi többek között az adminisztráció, a gyermekkel kapcsolatos különböző tárgyalásokon való részvétel, a családból kiemelt gyermekek látogatása. Takács szerint ez az idő csak a tűzoltásra alkalmas, arra, hogy a családgondozó rohangáljon egyik krízishelyzetben lévő családtól a másikig. Szerinte az égető szakemberhiánynak két fő oka van: az egyik a szociális ágazatban fizetett bérek teljes versenyképtelensége.

Egy diplomás gyermekvédelmi szakember pályakezdőként nettó 80 ezer forintot visz haza, de a tapasztalt, több éve a pályán lévő kollégák bére sem éri el a 100 ezer forintot. A gyermekjóléti szolgálatoknál ezért óriási a fluktuáció: a családsegítők egy része két-három havonta cserélődik, mert amint valaki jobban fizető állást kap, továbbáll.

Lényegesen több tanodára, illetve olyan tehetséggondozó és szabadidős programra lenne szükség, amely ezeknek a gyerekeknek esélyt adna a nyomorból való kitörésre – mondta a Macsgyoe elnöke. Sérelmezte azt is, hogy nincsenek, illetve alig vannak olyan speciális képzések a családsegítők számára, amelyek például a gyermekbántalmazás felismerésére vagy a különleges esetek kezelésére készítenék fel a szakembereket. Az elnök szerint ma sokkal rosszabb a helyzet, mint a hetvenes-nyolcvanas években, sokkal többen küzdenek ugyanis létbizonytalansággal.

Leszögezte: ha ma is ugyanolyan szempontok alapján emelnék ki a gyerekeket a családból, mint régen, akkor tízezrével vennék el őket szüleiktől, amire nincs kapacitás. Éppen ezért ma már csak a legsúlyosabb esetekben, halmozott problémák esetén emelik ki a gyermekeket, amikor egyszerre fordul elő az elhanyagolás, a nélkülözés és a bántalmazás.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint a kormány elkötelezett abban, hogy a korábbinál is jóval összefogottabb, hatékonyabb és célzottabb segítséget adjon a családoknak és az őket segítő, gyermekvédelemmel foglalkozó szakembereknek; ennek fontos eleme a gyermekjóléti szolgáltatás és a jelzőrendszer jövőbeni megerősítése. A szakember kitért arra is: szinte alig vannak eszközeik a veszélyeztetett gyermekek helyzetének jobbá tételére, és a családokat segíteni hívatott ellátórendszer is hiányos. Mint mondta, a gyermekvédelmi törvény szerint kizárólag anyagi problémák miatt nem lehet gyermeket elszakítani a szüleitől.

A valóságban mégis a szegénység áll a legtöbb kiemelés hátterében, ugyanis hiába járnak ki minden ellátást egy-egy veszélyeztetett családnak, az sok esetben nem elég a megélhetéshez. Ha a családfőnek sikerül is közmunkát szereznie, a családi pótlékkal és a gyessel együtt is általában havonta 50-60 ezer forint hiányzik a kasszából.