– Bezárunk decemberben és januárban, ez most már biztos. Igazából nincs semmi problémánk, anyagiak sem, egyszerűen csak szeretnénk spórolni ezzel a téli bezárással – vág bele mondandójába Tóth Tibor, a magánállatkert tulajdonosa. – Nagyon jó volt a nyár, több mint 60 ezer látogatónk volt, de iszonyatosan megemelkedtek a költségeink. Ha csak azt nézzük, hogy a szénát már nem ötezer forintért vesszük, hanem tízezerért, a kukoricát nem háromezerért, hanem nyolc- meg kilencezerért, nőtt az áramdíj és sorolhatnám tovább, akkor bizony takarékoskodnunk kell. A jelenlegi kilenc dolgozóból hármat tudunk elküldeni, ha bezárunk erre a két hónapra. Nem éri meg nyitva tartanunk, mert nincs annyi bevételünk.

Amint a tulajdonos magyarázza, náluk a nettó bér legalább százezer forint, aminek a járulékaival együtt a három dolgozó elbocsátásával minimum bruttó 450 ezer forintot tudnak megspórolni egy hónapban. A költségtakarékossághoz tartozik az is, hogy eladtak eddig nagyjából hatvan állatot, javarészt kecskéket, szamarakat, lámákat, birkákat. Emellett sikerült eladniuk a már felnőtt két szibériai tigrisüket. Természetesen a Németországból érkezett három kistigris – Nadinka, Reika és Jana – továbbra is megvan, sőt szépen gyarapodnak, immár ötven kilót nyomnak „fejenként”. A hét hónapos ragadozók Tóth Tiborral még mindig nagyon játékosak, ami nem is csoda, hiszen ő nevelte őket egy hónapos koruk óta. A három lánytigris mellé most keresnek egy fiútigrist.

Ugyancsak örömteli hír a vadaspark életében, hogy érkezett hozzájuk egy teve. – Abuka a neve, ami kicsit furcsa név, de hallgat rá, és már nem akarjuk átkeresztelni. Most hét hónapos, fiú, és jön hozzá márciusban egy lány, amelyet már megvásároltunk, csak még nem lehet elhozni, mert túl fiatal, és csak kilenc hónaposan adják ide – magyarázta Tóth Tibor. A teve egyébként Sarkadról, egy magánember tenyészetéből származik. Az ott élő állatoknak három szaporulata lett, és abból sikerült megvenniük aránylag reális áron az abonyi példányt.

Tóth Tibor most is megerősítette korábbi elhatározását, miszerint Abonyból mindenképpen el akar menni, csak a pontos időpont kérdéses még. Mint mondta, a jövő nyáron még itt lesznek, mert csak 2014-ben tudunk átmenni a másik helyre.

Ez a másiik hely pedig a Bács-Kiskun megyei Felsőlajos. – Itt már elindultak a munkálatok nagyon keményen. Bevallom, soha nem tudtam, mit is jelentenek az előkészítő, azaz papírmunkák egy-egy nagyobb beruházás esetében. Hát most megtudtam – húzódik kesernyés mosolyra Tóth Tibor szája. – Itt a terület 19 hektár. Ezt már úgy vásároltam meg, hogy ki legyen küszöbölve a szomszéd. Van egy belső telek a nagy telken, és azon épülne az állatkert. Ezt a telket, ami most két hektár, meg kell nagyobbítanunk olyan öt hektárnyira. Jövő májusra lesz kész az összes papírmunka. Ha tehetnénk, tényleg nyitnánk 2013 márciusban, de ez még nem megoldható. Ide, Abonyba egy ideje már nem ruháztunk be egy forintot sem. Egyedül azt az utat kellett megcsináltatnunk, ami köztünk és a mellettünk lévő vendéglátóegység között húzódik, s immár az önkormányzati terület. Az nagyjából hárommillió forint volt. Ezért is kell most spórolnunk – mondta végül a tulajdonos.

A kisoroszlánt hamarosan elviszik Franciaországba

Örömteli esemény történt nemrég az állatkert életében: újabb kisoroszlán született. A kis nőstény most nyolchetes, a park két idősebb oroszlánjának, Apcinak és Anycinak a kölyke, s ahogy Tóth Tibor fogalmaz, „rendelésre készült”. – Három kisoroszlán született, s szerettük volna, ha mind túlél, de sajnos csak egy maradt életben. Az anyjuk nem foglalkozott velük, ezért is pusztult el kettő. Ez már a tizedik kölyök, ami mi nevelünk, úgyhogy bőven van tapasztalatunk a „pótszülői” tevékenységben, az úgynevezett kézzel nevelésben. A kicsi egyébként novemberben Franciaországba kerül. Nevet ezért nem is adtunk neki, mert amelyik kölyökről tudjuk, hogy elmegy, annak sosem adunk nevet, ezt meghagyjuk a leendő gazdának. Érdekesség még, hogy az eladott szibériai tigrisekkel együtt élt Lujzi kutya is elköltözött egy Szolnok megyei településre. Ugyanis egy látogató megvette tőlünk. Itt, a szomszédos áruházban vásároltak pórázt, nyakörvet, és már vitték is. Lujzi kutya azóta is boldogan él új lakóhelyén, még írt is róla a család nekünk.