Az egyiptomi piramisok építésének titka mindig is izgatta civilek és tudósok fantáziáját, ám hitelt érdemlően senki sem volt képes magyarázattal szolgálni.

Lippai Vilmos maga is járt ugyan Egyiptomban, megcsodálta a sivatagban emelkedő építményeket, ám akkor még csupán a látvány ejtette rabul, s nem foglalkozott az ­egy­kori építőmesterek ­tit­kai­nak megfejtésével. Évekkel később a volt rendőrnek egy építkezés során zseniális ötlete támadt.

– Éppen egy rámpán toltunk, húztunk, vontunk fel egy hatalmas vasbeton gerendát, amikor beugrott, hogy talán valami hasonló módon juthattak szintről szintre az ókori egyiptomiak – emlékezik vissza az „isteni szikrára” Vilmos. Elméletének nagyszerűsége annak egyszerűségében rejlik. Úgy gondolja, hogy az ókori építők a lehető legegyszerűbb módszert használták; mintha csak egy normális épületen haladnának szintről szintre.

A negyvenméteres magasságig továbbra is a külső rámpán érkeztek a kövek. Ahhoz, hogy ezeket a következő szintre feljuttassák, elég volt egy alig egy méter magasságú rámpa
Éppen ez lehet annak is a magyarázata – folytatja –, hogy gyakorlatilag nem volt semmiféle titok. Ha valami különleges eljárást alkalmaztak volna, akkor azt nyilván feljegyzik, lerajzolják, megörökítik. De semmi ilyen irat vagy falfestmény nem maradt fenn.

Lippai Vilmos szerint abban minden elmélet egységes, hogy mintegy negyven méter magasságig külső rámpát használtak. Ebben a magasságban azonban már befejeződött a belső járatok, termek, lépcsők kialakítása, tehát amikor itt bezárult a piramis üreges része, akkor e szint felett már „csak” az egymás mellé csúsztatott hatalmas tömbök következtek.

"A piramis építésének állványa maga a piramis volt" a cikk folytatása és a részletes magyarázat ITT olvasható

fotó: bors.hu