A hetvenegy évvel ezelőtti bombatámadás áldozataira emlékeztek ma délelőtt a vasútállomáson. A megemlékezésen Takáts László polgármester úgy fogalmazott: augusztus 29-e lett a szörnyűség, a tragédia napja Cegléden, amivel együtt kell élnünk és mindent meg kell tennünk azért, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg.

„Ceglédet sem kímélte a történelem. 1944-ben értelmetlen, súlyos támadás érte városunkat, amelynek következtében sokan hunytak el. Az emberek, a családok, a város a régió tragédiája volt ez a második világháborúban. Házak dőltek össze, sorsok törtek meg, életek értek véget. Cegléd a rendező-pályaudvara miatt stratégiai célpont volt. Városunk bombázását alaposan megtervezték és előkészítették, hiszen 1944 májusában már felderítő repülőgépeket láttak a település fölött, júliusban már a külterületeket bombázták, ám ekkor még nem regisztráltak egyetlen áldozatot sem.” – kezdte beszédét Takáts László polgármester, aki emlékeztetett: augusztus 29-e lett a szörnyűség, a tragédia napja Cegléden.

Délelőtt fél tíz előtt harsantak fel a légvédelmi szirénák, az óvóhelyekre kergetve a lakosságot. Ekkor még nem Cegléd, hanem a környék további nagyvárosai voltak célkeresztben, de 11 óra 11 perckor becsapódott az első bomba a pályaudvarba, amely aztán percek alatt megsemmisült, lángokba borult a városunk ezen része. Emellett súlyos támadás érte a Szűcs- és Kernács telepek házsorait is és találat érte a vasútállomás melletti óvóhelyet. Percek alatt 48 ceglédi veszítette életét. Ezt követően a szövetségesekhez átállt román gépek géppuskasorozata ért el mozdonyokat, a környező földeken dolgozó embereket, a környező telepen élő családokat.

„A tragédiák sorozata ezzel nem ért véget. Folytatódott a bombázás szeptemberben is. Bombák sorozata hullott a városra, a vasútállomásra, a villanygyárra, a nagymalomra. Csaknem száz bombát dobtak le a városra úgy, hogy egyetlen katonai célpont sem akadt.” – folytatta beszédét Takáts László – „Októberben és novemberben bombázták Ceglédet, lakóházak és vasúti sínek semmisültek meg és ártatlan civilek veszítették életüket. A bomba nem válogat. Mindegy, hogy katonai objektum, vagy lakóház a célpont, csak rombol pusztít. Kárt tesz az épületekben, kioltja az emberek életeit. Ez a mi tragédiánk, amivel együtt kell élnünk, és mindent meg kell tennünk azért, hogy ilyen soha többé ne történhessen meg. A háborúnak csak vesztesei vannak. Mindenhol áldozatok neveit őrzik az emléktáblák, mindegy, hogy melyik oldalon áll a hadsereg, személyes tragédiák nélkül nincs háború. Nekünk is van emlékművünk, amely 1994 óta örök mementóként őrzi az elhunytak neveit és emlékeztetnek minket arra, hogy milyen szörnyűségekre képes az ember. Válogatás nélkül öl és pusztít. Mi pedig emlékezünk. Az elhunytakra, a családtagokra, a megtört életekre. És figyelünk arra, hogy ilyen soha többet ne történhessen meg.”

A korabeli eseményeket az Unghváry László Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakiskola diákja elevenítették fel műsorukban. A megemlékezés az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.