2012.10.01.21.30.óra körül arra lettünk figyelmesek, hogy egy „őrült” Forma – 1-et tart az utcánkban, fékcsikorgás, nagy gáz, és ráadásként folyamatos dudaszó, ha valaki nem vette volna még észre, hogy mi történik lent. A kereszteződésben a gépjárművezető nem fékezett, nem adott elsőbbséget, a szerencsének köszönhető, hogy nem jött éppen arra senki. Az őrült futam kb. fél óráig tartott. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életeket veszélyeztetett. A gépjárművezető ugyanazt a szakaszt járta be , illetve tett egy megjegyzést, amiből úgy gondoljuk , hogy személyes indíttatású volt . Nem kímélte a padkákat, illetve a gondosan ápolt előkerteket sem.

Miután nem maradt abban az őrült száguldozás, úgy gondoltuk, hogy ez már nem vicc, és itt következik a hab a tortán,ahogy ezt mondani szokás. A habot a tortára jelen esetben a rend őrei tették fel, ha hívhatjuk így őket.

21.45-kor tárcsáztuk a jól ismert ’107’-et.Meglepetésünkre egy automata jelentkezett be, majd némi várakozás után egy hölgy. Telefonon tájékoztattuk a hölgyet a történtekről,majd közölte, hogy ne kiabáljunk, hozzáteszem kiabálásról szó nem volt. Megdöbbenés, csend a részünkről, majd közölte, hogy kapcsolja a ceglédi rendőrkapitányságot.

Majd várakozás, kapcsolás:

„Hallo Rendőrkapitányság..... „ – ekkor azt hittük célt értünk.... Ismét történet elmesélése...., stb., és ekkor kellett rájönnünk, hogy még mindig nem a megfelelő emberrel társalgunk .

„Kapcsolom az ügyeletes tisztet...”

Na, és akkor tényleg elértük a célszemélyt. Kezdődött minden előlről, történet elmesélése , rendszám, autó típusának illetve a pontos cím megadása. Kezdtünk örülni, hogy végre történik valami, de a következő választ kaptuk:

„Majd megpróbálunk arranézni....”

OK, elhittük, hogy megpróbálják...., vártunk, vártunk , vártunk.....

Az őrült közben távozott.

Majd 22.15 környékén ismerős autóra lettünk figyelmesek, igen egy rendőratutó volt....( fél óra telt el a bejelentés , és a kiérkezés közt ) .

Itt még mindig nincs vége a történetnek....

A pontos cím megadása ellenére a rendőrség nem állt meg, és nem kérdezett semmit, egyenesen hajtott tovább, majd valamit csak kellene csinálni alapon megállított egy szerencsétlen kerékpárost. ( magam részéről őszintén remélem, hogy nem bűntették meg ).

Miután a kerékpárost igazoltatták, elindultak visszafelé, az utcánk felé, ekkor ismét felcsillant a remény, de hiába. Az sem tűnt fel a rendőröknek, hogy emberek hálóingben , pizsamában, köntösben állnak az utca sarkán, eszükbe sem jutott, hogy megálljanak, és megkérdezzék, hogy minden rendben van-e, annak ellenére, hogy még a pontos címet is megadtuk, nagyon keresgélni sem kellett.

Az este „szerencsésen” végződött, mert az őrült nőszemély szerencsére nem ütött el senkit,de ebből komoly baj lehetett volna.Mi naívan azt hittük mindezidáig, hogy a rendőrség feladata a rend megőrzése, megelőzés.

Most gondoljuk végig ezt a story-t egy más vonatkozásban:

Belépünk az otthonunkba, és azt tapasztaljuk, hogy rajtunk kívül egy hívatlan vendég is tartózkodik ott, és csomagol a bőröndbe, csak éppen a mi cuccunkat.

Próbáljuk hívni a rendőrséget, és reménykedni abban, hogy majd arranéznek, addig esetleg kávézzunk egyet a legújabb „barátunkkal”, vagy nézzük végig míg kirámolja az otthonunkat, és még esetleg segítsünk is a tolvajnak, hogy nehogy bajunk essen.

És még akkor azt meg sem említettem, hogy mi van, ha egy kést szorítanak a torkunkhoz....., és esetleg még esélyünk van telefonálni...

Kit hívjunk segítségül?

Köszönettel fogadtuk a lehetőséget, hogy egy, a rendőrségi reagálással összefüggésben íródott olvasói levél kapcsán alkalmat kaptunk a levélírónak történő válaszadásra.

A levelében megfogalmazott rendőri reagálási idő 30 perc, figyelemmel a kapitányságunkra befutó bejelentés időpontjára, amely az első telefonálástól mintegy 10 perc elteltével történt a rendőri erők bejelentésre való megjelenése - 20 perc - a rendőrségi normatívák és objektív lehetőségek szempontjából megfelelő reagálási időnek számít. A rendőröknek a bejelentés alapján tett intézkedéseinek magyarázata, értékelése a rendelkezésre álló adatok körének hiányossága alapján nem lenne részünkről megalapozott.

A levél jól szemlélteti a jelenlegi segélykérő rendszer működését, amely alapján a 112-es segélyhívó számra érkező hívások nem közvetlenül jutnak el az érintett terület rendőri szervéhez, hanem ezt megelőzően több központon - jelen esetben két központon - keresztül érkezik kapitányságunkra, amely adott esetben késedelmet okozhat.

Ezt a helyzetet a rendőrség felismerte, a jelenlegi segélykérő rendszer átalakítása érdekében szervezeti és technikai fejlesztések bevezetésével kidolgozott egy új un. tevékenység irányítási rendszert, amelynek működtetését hamarosan megkezdik.

Ezen rendszer eredményeként a jövőben jóval gyorsabb rendőri reagálás várható, tekintettel arra, hogy a levélíró által említett egymás után jelentkező állomások száma drasztikusan lecsökken.