NB I-es gárda tartalék csapata ellen játszani mindig lutri, soha nem lehet tudni, hogy milyen erősítést kapnak. Mostani ellenfelünkről tudhattuk, hogy saját erőből fog gazdálkodni. A hazai pálya előnyét élvezve rögtön letámadtuk a kis Lokit. ha Csordás Simon jobban koncentrál, akkor már az első percben vezethettünk volna, de sajnos kihagyta a kihagyhatatlant. Kezünkben tartottuk a mérkőzést, de valószínűleg a nagy meleg miatt egy kicsit lassan szövögettük támadásainkat. A 32. percben egy közönség (és edzői) idegeket borzoló esemény után, sérülés miatt le kellett cserélni a vendégek kapusát. A felháborodás oka az volt, hogy Verpecz a büntetőterületen kívül vette kézbe a labdát, de a játékvezető csak sárgalapot adott a védésbe belesérülő kapusnak. A félidő hátralévő részében bemelegítettük az új kapust, de gólt nem tudtunk szerezni.

A második játékrészben tovább támadtunk, de egy rossz visszazárást követően kontrából az ellenfél szerezte meg a vezetést. De a csapat nem roppant össze és a mester által pályára küldött csere játékosok közül előbb Pozsár egyenlített, majd Peres megszerezte a győzelmet jelentő gólt. Az utolsó 25 percben igazi közönség szórakoztató játékot láthatott az egyre jobban felbátorodó és „felhangosodó” szurkolótábor. Jó volt hallani 300 torokból, hogy „Hajrá Cegléd” és a végén a „Szép volt fiúk” rigmust.

Ceglédi VSE – DVSC – DEAC II. 2-1 (0-0)

Gólszerzők: Kondás (57’ 0-1), Pozsár (73’ 1-1), Peres (77’ 2-1)
Cegléd: Verebélyi – Buczkó, Farkas V., Makrai, Farkas A., Szkunc (Peres), Csordás Sz., Markó, Sánta, Laczkó (Rozman), Csordás S. (Pozsár)

Varga Attila vezetőedző: Nem játszottunk elég gyorsan, lassan mentünk át védekezésből támadásba. Most inkább az akarati tényezők és a cserék döntöttek a javunkra, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy igazságtalan lett volna, ha nem a miénk a három pont.

Szabó Attila
fotó: Kisfaludi István