Az Oxford Dictionaries, amely testület a világ egyik legfontosabb döntőbírósága az angol nyelv ügyeit illetően 2015 szavának nem egy szót, hanem egy képi jelet választott.

A rajz értelme magyarul úgy hangzik: könnyesre nevettem magam.

A kép egyébként a legtöbbet használt emodzsi (az angol nyelvhasználatban az emoji írásmóddal találkozhatunk, de mivel japán szóról van szó, ezért magyarul dzs-vel kell írni), ami szó szerint képkaraktert jelent és Japánban találta ki bizonyos Shigetaka Kurita, aki országa mobil internet paltformján dolgozott. Állítása szerint a képek kialakításakor az időjárásjelentésekben használt ikonok és természetesen a manga vizuális világa inspirálta. Az emodzsit gyakran összekeverik az emotikon szóval, ami nem helyes, hiszen az utóbbi csak érzelmeket kifejező képi jel lehet, míg az előbbi bármi. Tényleg bármi, hiszen állat, növény, tárgy vagy éppen kakahalom éppúgy lehet, mint mosolyjel. Az érdeklődőknek az emojipedia.org e tárgykörben beható ismeretekt nyújt.

Emotikon tehát a jól ismer mosolyjel:☺

Míg emodzsi a pile of poo-nak, kakakupacnak neveztt jel:💩

2010-ben az emodzsik százai kerültek bele az Unicode Standard-be. Ez a különböző írásrendszerek egységes kódolását és használatát leíró nemzetközi szabvány. Sőt két évvel ezelőtt maga az emodzsi szó is része lett a hivatalos angol nyelvnek.

Casper Grathwohl,az Oxford Dictionaries elnöke egyébként azzal indokolta a nagyhatalmú grémium döntését, hogy az emodzsi kultúra olyannyira népszerű, hogy az egyes karaktereknek saját trendjeik és történeteik vannak.

A Guardianben Hannah Jane Parkinson azon évődik, hogy a nyelvdöntő bírák vajon miért éppen a "könnyesre nevettem magam" ikon mellett döntöttek, hiszen a korábban már említett kakakupac, vagy éppen a padlizsán ikonja éppúgy a szerencsés kiválaszott lehetett volna.

A Quartz cikke ezzel az állítással egy kutatás számait állítja szembe, ami szerint a naponta a világban használt emodzsik 60 százaléka nevető vagy éppen szomorú arcot ábrázol. Sőt, a most szónak választott piktogram az Egyesült Királyságban naponta elküldött ilyen képi jelek egyötödét teszi ki, azaz ez a legnépszerűbb emodzsi.

Mi ez? A Gutenberg Galaxis végórája? A betűk tengeréből kikristályosodó új képnyelv? Nem találunk szavakat és az érzelmeink kifejezésére az emodzsi praktikusabban használható eszköz? Arról van szó, illetve arról van kép, hogy akárcsak idegen nyelven így könnyebben kifejezzük magunkta, kevésbé működik bennünk a szégyenérzet, akár a káromkodások esetén? Vagy csak egy múló szeszélyről, tiszavirágéletű divatról ad képet ez az egész?

Most akkor sírva vigadjunk vagy könnyeinket morzsolva hahotázzunk?