A romantikus estének az lett a vége, hogy lebénulva hallgatta a feje fölött azon diskuráló orvosokat, hogy melyik szerve alkalmas arra, hogy kiműtsék, majd donorszervnek használják. Egy svéd beteg kálváriája és horrortörténete következik.

Romantikus estének indult: a svéd Jimi Fritze csaknem két évvel ezelőtt barátnőjével egy szirtekkel tarkított szigeten bor és füstölt hal társaságában üldögélt. Váratlanul azonban agyvérzést kapott a most 43 éves férfi. Mivel nagyon szeles nap volt, a mentőhelikopter nem tudta a közeli Göteborgban található Sahlgrenska Kórházba vinni a beteget. Helyette egy hajó szállította a kritikus állapotban lévő férfit, aki emiatt csak másfél óra múlva érkezett a kórházba. A svéd beteg azonban addigra teljesen lebénult.

Annak ellenére, hogy egyetlen mozdulattal sem tudta jelezni, Fritze egész idő alatt teljesen a tudatánál volt. Csak ezt senki nem vette észre, még a saját orvosai sem. Ami pedig ezután következett, az maga volt a rémálom: „Hallottam, ahogy az orvosok értesítették a barátnőmet és az orvosokat, hogy valószínűleg nem élem túl” – mondta a Telegraphnak a korábban szupermarketet vezető férfi. A sötét prognózis alapját a Jimi agyáról készített felvétel szolgáltatta.

És ezzel még nincs vége a stroke-os beteg horrortörténetének. A következő epizód az volt, amikor is az orvosok arról kezdtek el vitatkozni a tudatánál lévő beteg feje felett, hogy mely szerveit ítélik donorszervnek alkalmasnak. „Arról kezdtek el diskurálni, hogy a májam és a vesém meg is vizsgálják, hogy jók lesznek-e donorszervnek” – mondta a lapnak a beteg.

A svéd ez idő alatt nem volt abban a helyzetben, hogy bárkinek is felhívja a figyelmét arra, hogy tudatánál van, és mindent hall. „Féltem, mert azt gondoltam, hogy rövid időn belül gyötrelmes halált fogok halni” – emlékezett vissza a stroke-os beteg. Fritze a mai napig biztos abban, hogy ha az agyvérzését követő harmadik napon nem kap egy tapasztaltabb kezelőorvost, akkor már nem élne. A szakértő hölgynek elegendő volt egy rövid pillantást vetnie a Fritz agyáról készült képre ahhoz, hogy biztos legyen abban: a férfi vissza fog jönni, legyőzi a stroke-ot. És valóban: pár nappal később már fejbiccentésre is képes volt a beteg.

Két évvel később, túl a rehabilitációk hosszú során, Jimi Fritze újra tud beszélni. Bár egyre jobban tudja mozgatni a végtagjait, mégis kerekes székbe kényszerült, és állandó segítségre van szüksége. A férfi beperelte orvosait, akik elmondása szerint szörnyen bántak vele a stroke után, megkísérelték ugyanis a hozzátartozóit rábeszélni egyes szervei kivételének engedélyezésére, miközben arra próbálták rávenni a családtagokat, hogy elbúcsúzzanak Jimitől. A stroke után annyi idővel, amennyiről Fritze esetében is beszélünk, nem szokták még az agyvérzésen átesett betegeket agyhalottnak nyilvánítani – Fritze és az ügyvédje szerint ez is világosan bizonyítja, hogy az orvosok vétettek a szervátültetési jogszabályokkal szemben.

A svéd beteg most abban reménykedik, hogy a bírósági eljárás segít megvédeni a többi stroke-os beteget a hasonló horrorélmények átélésétől. Stefan Sarajärvi, a kórház egyik szóvivője hangsúlyozta, hogy mindent megtesznek azért, hogy a jövőben megakadályozzák az ilyen, vagy ehhez hasonló eseteket.

Az, hogy Németországban hasonló sorsra jussanak a betegek, szerencsére szinte lehetetlen. „Nem jutott tudomásomra hasonló eset Németországban” – mondta Birgit Blome, a Német Szervátültetési Alapítvány kommunikációs vezetője. Ez annak köszönhető, hogy Németországban különösen szigorú kritériumai vannak az agyhalálnak. A német klinikákon két orvosnak egymástól függetlenül és egybehangzóan kell megállapítania az agyhalált, ehhez pedig a kis- és a nagyagy, valamint az agytörzs összes funkciójának végleges működésképtelensége szükséges. Ennek megállapítására különböző klinikai vizsgálatok, mint például az agyi aktivitás mérésére szolgáló szerkezet, az elektroenkefalográf (EEG) is alkalmas. Emellett az orvosoknak folyamatosan ellenőrizniük kell a beteg agyi vérkeringését. Annyi bizonyos, hogy az agyhalál visszafordíthatatlan, de 12 órával ezt követően még egyszer meg kell győződni arról, hogy valóban leállt-e a beteg agyának működése. A kezelőorvos csak azt követően beszélhet a rokonokkal a szervadományozásról, ha minden vizsgálat egyértelműen megállapította a visszafordíthatatlan állapotot.