Először a 2012 óta Hungarikumnak számító mohácsi busójárás történetével ismerkedtek a tanulók, majd kézműves foglalkozással és a busó maszkok felpróbálásával tették feledhetetlenné az első két tanórát, amelyhez Kozma Attiláné Ildikó - a közelmúltban Cegléd Város Kultúrájáért elismerésben részesült – nyújtott szakszerű tárlatvezetést és segítséget.

A Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár, a Mohács Nonprofit Kft. és a mohácsi Busóudvar szervezésében rendezett kiállításon megismerkedtek a busójárás több évszázadra visszanyúló történetével. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

A gyerekek érdeklődését nagyon lekötötte a busó öltözet, különösen nagy tetszést arattak az állatvérrel festett álarcok, a női népviseletből átvett bütykös harisnya és a nyelves bocskor. Szívesen szólaltatták meg a kolompot és a kereplőket, kézről kézre járt a hatalmas buzogány is.

A kézműves foglalkozáson busó álarcokat készíthettek, és a busó maszkfaragó padon próbára tehették ügyességüket.

Horváth Melinda